The Year Book / Chapter One / 01
Journey Through Memories
A szobák hangosabbak lettek. Az archívum mélyebbre ásott. Valami lemaradt bennem.
39 frames / MEMOry_001 / NOTHING ORDINARY
Kövesse a fejezetet hangbaVisszatértem a zajhoz.
Ismerős volt a város. A szemem más volt. Követtem a zenét egy másik nyitott ajtón keresztül, és lehetőséget kértem arra, hogy lefényképezzem azt, ami ott történt. Annyi minden maradt, amit nem tudtam irányítani. Megtanultam együtt dolgozni a fénygel, ami megérkezett.
A zaj után
A szoba elesik.
Hang a sötétben
Az éj összegyűjt minket.
Nevetés a ködben
A tanú a tömegben
Minden szoba világgá vált.
A színpadok utat adtak a stúdióknak, idegeneknek az ismerős arcoknak. Egyik meghívás vezetett a másikhoz. A napok a széleken kezdtek átfedésbe kerülni. Hallottam egy szobát, mielőtt beléptem. Éreztem a pillanatot, amikor eltört. A bizalom csendben érkezett, gyakorlásnak álcázva.
Egy délután, ami marad
Minden szót kívülről.
Egy perccel a keret előtt.
Az ember a póz alatt
Egy csendes hely, ahol földet érhetünk
Amikor az öröm betölti a keretet
A hely, amivé válhatok
A fény gyorsabban mozgott.
Mindent megpróbáltam megtartani. Egy gesztus. Egy színt. A második, mielőtt valaki nevetett. Éjszakák tűntek el a szerkesztő képernyőn, míg másnap reggel vártak az ajtónál. Az archívum tovább nőtt. Valahol a mozgásban, már nem vettem észre a saját tempómat.
Egyik szobából a másikba
Küldje vissza a szobába.
Amikor a kórus ránk talál
Amire a szoba emlékszik
Az első lépés előtt
A csend után
Aztán valaki visszanézett.
Egy beszélgetés megváltoztatta a keretet. A kamera leesett. Egy ember bukkant fel abból a képből, amit próbáltam elkészíteni. Kezdtem megérteni, hogy egyes fényképek miért maradtak velem: Eszembe jutott, milyen érzés volt ott lenni valakivel, mielőtt eszembe jutottak a beállítások.
A fordulatok között
Egy kék portrét.
Az első kórus előtt
A saját ritmusuk
A város, szavak között.
Csillagokkal teli szoba
A mosoly a dalok között
A visszhang túlélte a szobát.
A taps nem tudja megmondani, mikor kell abbahagyni. Tovább követtem a tükörképét, mint akartam. Végül a zaj elvékonyodott, és a csendesebb kérdések visszatértek. Mit építettem? Ki volt még mindig mellettem? Aurelian megtartotta a kérdéseket. Criminal Code kihúzta az erősítőt.
Együtt a keretben
A sötétben.
A puhaságnak van itt egy helye.
Visszanézve a tanúra
A kereten túli munka
A város színe
Hagytam egy helyet az albumban.
Néhány emléknek levegőre van szüksége. Egy lassabb szezonba vittem a fényképeket. A munka megtanított arra, hogyan menjek be egy szobába; a csend kezdett megtanítani, hogy kell elhagyni egyet. Megtanultam, hogy az élet a feljegyzés mellett maradjon.
A test tartja a történetet.
Mit választunk, mit cipelünk?
Egy szoba, ami figyel
A piros, amire emlékszünk
Elég közel, hogy halljam.
Egy hely a képen
A távolság, amin egy hang áthatol
A következő történet a tiéd lehet.
Csináljunk valamit!
Érdemes megtartani.
Portrék, kis ünnepségek, független ötletek és ambiciózus bizottságok. Kezdd azzal, ami fontos neked.